Gyertyaszentelő Boldogasszony

Ünnepe: február 2.
Eljön templomába az Úr, aki után vágyódunk

Az Ünnep leírása

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án arra emlékezünk, hogy Szűz Mária Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.
A nyugati liturgiában Szűz Mária tisztulásának, és a fénynek ünnepe lett. A görög liturgia a találkozás ünnepének nevezi, mert ekkor találkozott Krisztus az emberiséggel Simeon és Anna prófétaasszony személyében.
Az előírt áldozat fölajánlásakor jelenlévő agg Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása.
A szentelt gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Keresztelésig az újszülött mellett világított.
Azért szenteljük meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket.
József és Mária ez alkalommal mutatta be áldozatként a két gerlicét vagy galambfiókát. Ekkor szentelték az Úrnak az elsőszülött fiút. Jézus bemutatása a jeruzsálemi templomban előírt vallásos cselekmény volt. Az elsőszülött fiúgyermeket Istennek szentelték a szülők. A Kivonulás könyve előírja az elsőszülött bemutatását és megváltását a templomban.

 Az ünnepről

Arra az ünnepélyes, szent napra emlékezünk, amikor Szűz Mária - szent Józseffel együtt - negyven nappal Jézus születését követően bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Ezzel az alkalommal ajánlottak fel a szent szülők áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát. Ekkor szentelték az Úrnak - a mózesi törvény szerint - az elsőszülött fiút. Jézus bemutatása tehát vallásos cselekedet volt.

Az ókori Rómában február 2. tavaszkezdő napnak számított. Fáklyás engesztelő körmenetet tartottak. Így járták körbe pogány rómaiak a város bálványszobrait.

A kereszténység Urunk bemutatásának ünnepét a IV. századtól üli meg. A VII. századtól a figyelem az agg Simeon felé fordult, aki nagy örömmel ismerte fel a Gyermekben az Üdvösség hozóját: karjába vette, és áldotta Istent, hogy megérhette ezt a boldog napot. Az Ószövetség tehát megérintette az Újat. Így az ünnep kitágult: a találkozás (görögül Hypapanté) megnevezéssel. Ekkor találkozott először Jézus az emberiséggel, az emberekkel, akikért megtestesült.
A X. századtól kezdve a nyugati liturgia egyre inkább Mária tisztulását emeli ki. El is nevezik Purificationak az ünnepet, vagy ahogyan népünk mondta: Asszonyunk, Mária tisztulatja.

    Mária és Simeon

Az egyház mélyen a szívébe véste azt is, hogy Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása. Mária tehát világ világosságát vitte a templomba. Az Ő Fiáért esengtek a próféták ezredek mélységeiből, Izrael népe annyi szenvedéssel, tévedésből ocsudva, bűnbánattartással áhítozott Utána!
A választott nép legjobbjai hittek és reméltek Isten örök szeretetében. Simeon is ezek közé az erős reményű izraelitákhoz tartozott. Kevesen bizakodtak olyan megingathatatlan reménységgel, mint ez az aggastyán Jeruzsálemben. És mégis: a reménység beteljesedésének kapujában újabb szenvedések, reménytelen helyzeteknek lesz a prófétája. Már látják szemei az Üdvözítőt, a reménykedők nagy reménységét, ám ennek ellenére Máriát az eljövendő nagy megpróbáltatásokra, ellentmondásokra figyelmezteti.
Simeon megláthatta az üdvösséget. Neki jobb szeme lett volna, mint Krisztus anyjának? Igaz és valós a megtestesülés. Tehát akkor Máriának is sejtenie, éreznie, tapasztalnia kellett valamiképpen a Megváltás kimondhatatlan titkát.

    A gyertyáról

Miféle fény hozza színre évről évre ezt a jelenetet, a Gyertyaszentelő Boldogasszonyét? Miért a gyertya fényéhez kötődik az ünnep tartalma, a világossághoz, amelyhez a XXI. században is ragaszkodnak az emberek?

A válasz a gyertya természete messzi századokból, a Krisztus-jelkép gyertyáé, hiszen viasza Jézus üdvszerző emberi természetére, világossága, fényessége istenségére emlékeztet. S a megváltás művére: hiszen a gyertya a lángjával önmagát emészti föl, hogy másoknak szolgálhasson: világíthasson. Egy másik értelmezés szerint a gyertya a jócselekedetekkel ékeskedő hitet jelképezi, mert amint a gyertya láng nélkül nem világíthat, éppen úgy a hit is jócselekedetek nélkül halott.
És büszkék lehetünk arra, hogy nálunk a Gyertyaszentelő napját a szabolcsi zsinat 1096-ban a kötelező ünnepek közé sorolta. ( A XX. század elejétől tanácsolt ünnep.) Aztán: a hagyományos, magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert. Keresztelésig az újszülött mellett világított. Amikor a fiatal anya először ment templomba, gyertyát vitt a kezében. Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe. Ezt a gyertyát pedig úgy hívták, hogy máriagyertya.

Érdekes, hogy egyes középkori képeken, amelyek az égbe készülő (haldokló) Máriát ábrázolják, - hasonlóképpen - égő gyertyát adnak a kezébe, vagy tartják a fejénél.

    Szent Szofróniusz püspök beszédéből

" A Világosság a világba jött (Jn 1,9.), meg is világította ezt a sötétségbe borított világot, és meglátogatott minket a magasságból Felkelő (Lk 1,78), és megvilágosította azokat, akik a sötétségben ültek. Ez a mi misztériumunk; ezért viszünk égő gyertyát a kezünkben. Azért sietünk elébe fényt hordozva, hogy ezzel is jelképezzük: számunkra már tündöklik a Világosság; de azért is, hogy megköszönjük azt a fényes dicsőséget, amelyet Ő hoz majd nekünk. Siessünk hát elébe együtt, siessünk mindnyájan Istenünk elé!"

   

 Ima egy 1897-ből való kétnyelvű imakönyvből  (kiadta: Dr Ochaba A. János hittudor és áldozár)

        

  Mária tisztulása ünnepén,
          vagyis: Gyertyaszentelő Boldogasszony napján

Ó, szentséges Anyám, Mária! 

Te minden erény legtisztább tükre! 

Ki Jézusod születése után alig negyvenedik napra, jóllehet a szüzek legtisztábbja valál,

 még a törvénynek megfelelőleg, a templomban az előírt tisztulásra megjelentél.

 Ó, engedd példád szerint szíveinket minden szennytől tisztán megóvni, hogy egykor méltónak találtassunk a dicsőség templomában bemutattatni a Te isteni Fiad, 

a mi Urunk és Megváltónk érdemei által. Ámen.

Szabadvers Szent-Gály Katától

Ma Gyertyaszentelő van, Mária,
és azt a Krisztust,
aki bennem él, aki növekszik,
s még olyan kicsi,
mutasd be, kérlek,
az Atyának.
Ma Gyertyaszentelő van, Mária,
és azt a szívet, amely
sebzetten is remél,
szeret,
tedd ki a Gyógyulásnak,
a Fénynek,
hogy átjárja,
ragyogtassa,
s ontsa
maroknyi melegét.

 

Gyertyaszentelő Boldogasszony – február 2.

Most bocsátod el szolgádat, Uram, a te igéd szerint, békességben.

Mert látták szemeim a Te üdvösségedet,

Akit rendeltél minden népek színe előtt. (ÉE 675 – Simeon hálaéneke)

Az ünnep eredete a Kr. u. IV. századig nyúlik vissza, az írott források szerint ugyanis az Úr Jézus bemutatását már 385-ben megünnepelték Jeruzsálemben. Erre utal a latin elnevezés: Praesentatio Domini. Az ünnepet Róma a VII. században fogadta el Hypapanté (gör. találkozás) néven, vagyis ezen a napon az agg Simeon és a Kisded Jézus találkozására emlékeztek. A nyugati kereszténységben az ünneppel kapcsolatban a X. századtól kezdve inkább Mária személye került a középpontba, az ő tisztulását emeli ki a hagyomány, és az ünnepet erről nevezik el: Purificatio Beatae Mariae Virginis. 1960 óta – összhangban a keleti egyház hagyományával – február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony napját az Úr ünnepeként, a templomban való bemutatásaként tartjuk számon. Ezen a napon arra emlékezünk, hogy a Szűzanya Jézus születése után negyven nappal – a mózesi törvény (Exodus 13:12) előírásainak megfelelően – bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Az ilyenkor megáldott gyertya a bemutatott istenfiút jelképezi, s jelenti azt is, hogy Urunk a nemzetek világossága.

A szent törvények értelmében Jézus a templomban a papsággal és a prófétákkal, a maga örök papságának és prófétaságának ószövetségi előképeivel (Simeonnal és Annával) találkozik. Az a ő jelenléte szenteli meg a jeruzsálemi templom szent helyét, ezáltal lesz teljessé a Sion szerepe a történelemben.

Ez az ünnep a karácsonyi liturgia méltó befejezése. Csillagfényes angyali misével kezdődött Urunk születésének ünneplése, s őt, mint kisdedet az angyalok, majd a pásztorok, s végül az egész világ családja körében szemlélhette. Most eljön, hogy találkozzék az Egyházzal. Íme, ma eljött a Vőlegény (Jézus), hogy találkozzék a Menyasszonnyal (az Egyházzal), s templomunk a lakodalmas ház, ahol együtt ünnepeljük ezt a szent találkozást!

Fény a népek világosságára és dicsőségére népednek, Izraelnek! (ÉE 675)

 Forrás ~ Internet