CSALÁDOK KERESZTÚTJA
1. Pilátus halálra ítéli Jézust
A család a legszigorúbb ítélkező hely. De
melyikünk Pilátus és melyikünk Jézus? Minden helyzetben más és más.
Uram, ha Pilátusként igazságtalanul ítélkeznék családtagjaimról, juttasd
eszembe, hogy semmi hatalmam, semmi tekintélyem, semmi jogom nem lenne,
ha nem kaptam volna tőled, akár a házasság szentségében, a szülői
tisztségben vagy a gyermek jogán. De ezt nem hatalmaskodó, basáskodó uralkodásra, ítélkezésre, zsarolásra kaptam, hanem a szeretet féltő,
gondoskodó, a másikkal törődő irgalmasságára. Szeretteim felemelésére és
nem lesújtására. S ha Jézusom, én vagyok, akit a család ítélete sújt,
add, hogy a te türelmeddel viseljem. Ne vágjak vissza, ne sértődjek
vérig, ne essek kétségbe, hanem a tőled tanult alázattal fogadjam, érted
és értük.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
II. Jézus vállára veszi a keresztet
Minden családnak van saját keresztje.
Minden családtagnak is van saját keresztje. Merjük-e felvenni és
egymásért hordozni? Uram, sokszor nehezemre esik a családban a másik
elfogadása, rossz szokásainak, hangulati kitöréseinek, önző
viselkedésének elfogadása. Mindez nehéz keresztet jelent számomra. Jobb
lenne lerázni magamról, nem venni róla tudomást. Elmenekülni előle. De
hát nem azért helyeztél ebbe a családba, hogy idegenül, ridegen
elzárkózzam mindentől, ami számomra kellemetlen, sőt azt akarod, hogy
veled együtt felvegyem családunk keresztjét. Számomra a családom
elfogadása lesz az üdvösség útja, még ha sokszor keresztet is jelent.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
III. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
Az élet terhe engem is földre sújt. A
család is néha nyomasztó teher. És én is hányszor vagyok teher családom
számára. Ha mellettem elesik valamelyik családtag, bűnével,
gyarlóságával, vajon nem tekintek rá úgy, mint a farizeus:'Én bezzeg
nem vagyok ilyen! Saját maga okozta, viselje is a kínját!'
Meglátom-e,
hogy benne, Jézus, te estél el? Mert akkor nem lehetek részvétlen
iránta, még ha a családi kötelék nem is indított volna együttérzésre. És
amikor én esem el, mennyire várom, hogy fölsegítsenek! Vagy elfogadom
egyáltalán, hogy segítségemre siessenek? Nem zárkózom magamba bűneim
önérzetével, mondván, majd én magam megjavulok, majd én magamtól
fölkelek? Segíts megérteni, Uram, hogy egymás nélkül nem jutunk tovább
családunk keresztútján sem.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
IV. Jézus szent anyjával találkozik
Az anyák fájdalmának állomása ez. Az anyák
titkának állomása ez. Az anyák sorsának megszentelése ez az állomás. Az
anya a szíve alatt hordott magzatot fájdalommal hozza világra. De
fájdalma örömre fordul, amikor meghallja gyermeke sírását. Ez az első
titka az anyáknak. Az anyák szíve aggódó fájdalommal van tele, amikor
látják gyermekük betegségét, fájdalmát, lelki gyötrődését, vagy mások
bántják gyermekét. Úgy tud mellettünk lenni, hogy néma jelenléte is
gyógyít, vigasztal. Ez az anyák másik titka. De az anyák legnagyobb
fájdalma, ha elveszítik gyermeküket. Nemcsak ha meghal, hanem ha bűnben
él, vagy ha hátat fordít a szülői szeretetnek. De az anyák még ilyenkor
sem hagyják magukra gyermekeiket, lélekben utánuk mennek, és első szóra
visszafogadják őket. És ez az irgalmas megbocsátó szeretet az ő
legnagyobb titkuk. Ne éljünk vissza vele, de ha kell, éljünk vele.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
V. Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet
Ez a családapák állomása. Ez az állomás az
apák áldozatának megszentelése. Itt megérthetjük az édesapák
kereszthordozását is. A családjáért dolgozó apák szeretete és
felelőssége Isten szemében is nagy jelentőségű. Hiszen a teremtő Atya,
saját gondoskodó jóságát oltotta az apák szívébe. A munka fáradtságát és
örömét szenteli meg, ha nemcsak családjáért teszi, hanem Jézusért is.
Cirenei Simon fiai a Szentírás szerint követték apjukat a
Krisztus-követésben. Ez a nagy titka ennek az állomásnak, amelyet
először még a Cirenei sem értett meg, ezért vonakodott a kereszttől.
Csak akkor kívánhatja egy szülő gyermekétől, hogy vallásos legyen, ha
először ő maga jár Krisztus nyomában. Csak akkor teljesíti szülői
gondoskodását, ha gyermekei legdrágább kincsével és jövőjüknek
legfontosabb mozzanatával is törődik: a gyermekei lelkével és az örök
üdvösségével. Ettől a kereszttől nem szabad vonakodniuk.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
VI. Veronika kendőt nyújt Jézusnak
A kendőt nyújtó szeretet állomása ez. A
leleményes szereteté. A Krisztus arcát lelkünk kendőjére másoló
szereteté. Milyen eszköztelenül élt és tevékenykedett Jézus. Megmutatta,
hogy nem kell sok dolog, nem kellenek drága eszközök, hogy szívünk
szeretetét egymásnak kifejezzük, jelezzük. Mindig akad egy kendőnyi
dolog a házban, hogy a családtagok könnyeit letöröljük, bánatát,
fájdalmát enyhítsük. A szeretet leleményes, hirdeti Szent Pál a
korintusi levélben. Csak ne legyünk érzéketlenek mások iránt, csak nem
rejtőzzünk el önzésünk csigaházába. Ne sajnáljuk egymástól a kendőnyi
időt, szeretetet, hogy Krisztus arca kirajzolódhasson lelkünk kendőjén.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
VII. Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt
A viszonzatlan szeretet titkának állomása
ez. A viszonzást nem váró szeretet titka ez. Nem a kamatozó szereteté,
hanem a pazarlóé. Hányszor nyomnak földre azok a fájdalmak, amelyeket
szeretteimtől kell elszenvedni. Mert ha még ellenségeim tennék ezt
velem, azt még elviselném, mondja a zsoltáros is, de hogy a barátaimtól,
sőt családtagjaimtól, az lesújt újra. Sokszor fáj a viszonzatlan
szeretet, a hálátlanság. A gyermek részéről elfelejtett sok-sok szülői
áldozat. Az évtizedek együttléte után eldobott házastársi hűség. A
magukra maradt idős apák és anyák reménytelensége. De Jézust is éppen
azok hagyták el, akiket szeretetével legjobban kitüntetett. Ő is
beleroskadt, de aztán újból felállt és továbbment, hogy megtanítson
arra, hogy a szeretetért sohase várj hálát, viszontszeretetet, mert a
szeretetet nem kamatoztatni kell, hanem pazarolni.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
VIII. Jézus szól a síró asszonyoknak
A könnyek hatalmának állomása ez. A sírás
titkának megfejtése hangzik el itt. És ez nemcsak az asszonyok
privilégiuma. 'Sírjatok magatok és gyermekeitek miatt!' Magunk miatt,
mert hűtlenek voltunk Istenhez, mert hűtlenek voltunk társunkhoz, mert
nem szerettük eléggé a ránk bízottakat, mert saját vágyainkat akartuk
mindenáron megvalósítani, mert féltünk önmagunkat egészen odaadni. A
gyermekek miatt, akiket nem vállalt világra hozni az édesanyjuk, akiket
eldobott, elhagyott az önzés vagy félelem, akiket nem vártak szeretettel
a szülők, akiket most sem szeretnek a családban, akiknek lelkével nem
törődik senki. A könny nem szégyellni való dolog, hanem nagy titok. Az
anyák könnyét még Isten is engedi maga fölé hatalmasodni. És nemcsak az
anyákét.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel
A legsúlyosabb elesés állomása ez. A
másokat is magával rántó zuhanás veszélye. És a legmélyebb pontról való
felkelés titka is. A szenvedélyek rabságának keresztjét egyre több
embertársunk és vele családja is hordozza. Legyen az alkoholista vagy a
kábítószer rabja, de az önpusztító játékszenvedély is a legfontosabb
szeretetkapcsolatokat zúzza szét, és rántja magával anyagilag, sőt
erkölcsileg is a családot. De a legreménytelenebb helyzetből is van
kiút. A harmadik elesésedből való felállással bíztatsz minket erre.
Beléd vetett mély hittel és bizalommal, beléd kapaszkodva mi is fel
tudunk állni. De adj erőt a családtagoknak is, feleségeknek, férjeknek,
gyermekeknek, szülőknek, hogy ne hagyják magára a gyengét, elesettet. Ne
taszítsák ki a család védő szeretetéből, hanem együtt álljanak fel.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
X. Jézust megfosztják ruháitól
Nemcsak a ruhátlanság megalázottsága,
nemcsak az önmagunkból való kivetkőzés, de az önmagát elosztó szeretet
állomása is ez. Micsoda szégyen a ruhátlanság szegénysége, a
kiszolgáltatottság tehetetlensége. A divatozás által pedig éppen az
ilyen elesettek iránti érzékünket veszítjük el. De micsoda lelki
szegénységre vall az önmagát lemeztelenítő szemérmetlenség vagy az
önmagából kivetkőző erőszakosság. Az önmagát csak megvalósítani akaró
önzés, önteltség is megfosztja az embert önmagától, és nem marad mit
adni. 'Semmit sem ad, aki mindent oda nem adott'. Jézus mindent
odaadott, még utolsó ruhadarabját is. Az igazi szeretet nem méricskél.
Boldog házasság és család is ott terem, ahol mindnyájan a másikat
akarják elsősorban boldoggá tenni és nem a saját boldogságukat keresik
csupán.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
XI. Jézust keresztre szegezik
'
állomása ez. Az
összetöretés titkát szegezik ki, hogy mindenki lássa, ez a család és
minden közösségi élet alkotmányának legfőbb paragrafusa. Keresztre
szegezettnek lenni egyenlő: elkötelezettnek lenni. Véglegesen, egymáshoz
szegezetten férj és feleség, mint Jézus és a kereszt. A nincs visszaút
legfőbb biztonsága. A megtartó szeretet legnagyobb erőforrása. Keresztre
szegezettnek lenni egyenlő azzal is, hogy családunk közös meggyőződését
vállalom és megvallom, abban hűséggel kitartok akkor is, ha hátránnyal
jár, akkor is, a szembe kell menni az egész világgal, akkor is, ha
lenéznek érte vagy maradinak tartanak, akkor is, ha bolondnak tartanak.
Jézus számára sem volt visszaút, mert ahogyan élete másokért való élet
volt, úgy halálát is másokért, értünk vállalta. Ez a krisztusi alkotmány
legfőbb paragrafusa.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
XII. Jézus meghal a kereszten
A halál titkának feltárulkozása ez az
állomás. A szeretet erős, mint a halál, sőt annál is erősebb. A
szeretteink elvesztésének fájdalmára ez az orvosság. A család
szeretetének és hitének legnagyobb próbája szeretteink halála. Az idős
kor, a súlyos betegség természeténél fogva könnyebbé teszi a halál
elfogadását. De a váratlanul vagy fiatalon elköltöző családtagok halála
szörnyen felháborít, értelmetlennek látjuk és lázadunk. Vannak családok,
akik a gyermeket meg akarják óvni a halál szörnyűségétől. Vannak
kultúrák, amelyek ki akarják itatni a halál valódiságát az életükből. De
csak egy jó megoldás van, szembenézni vele és felvállalni Krisztussal.
Akkor nem lesz törés sem a gyermek lelkében, sem a szeretetkapcsolatban,
sőt Krisztusban folytonos marad a kapcsolatunk, mely a halálnál is
erősebb és tartósabb. Krisztus halála a mi feltámadásunk.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
XIII. Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik
A gyermekét elvesztő anya állomása ez. A
természet rendjét felforgató titok. A kereszttől való megszabadulás
mégsem a végső megoldás. Az élet rendje szerint úgy kellene, hogy
történjen, hogy a gyermekek temetik el a szüleiket, és nem fordítva.
Mégis hányszor felforgatja a kíméletlen halál ezt a rendet. Hány
édesanya tartotta már karjában gyermekét Mária óta. E mérhetetlen
fájdalomra nincs sem emberi magyarázat, sem földi vigasz. A halált
tartani ölükben, ahonnét az élet fakad? Csak isteni magyarázat van rá: 'nem hal meg örökre, fiad él, fel fog támadni'. Ez az isteni válasz.
Sokszor megszabadulunk a kereszttől, de mit sem használ, ha a halál
foglyai maradunk. Önmagában ez még nem elég. Szívünk többre vágyik! Ezt a
többre vágyást ki ne oltsátok lelketekből, gyermekeitekből.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
XIV. Jézust sziklasírba temetik
A sírok titkának állomása ez. A földbe
hulló mag bátorságának titka ez. Az Isten hallgatásának beszédes üzenete
ez. A sír bejárata elé még követ is gördítenek, mely elzárja a bent
levő és a kint levők egymás felé vezető útját. A kő elhomályosítja a
látást életünk nehéz, sötét pillanataiban, amikor szeretteink sírja
fölött állunk. Erősen próbára teszi hitünket, hogy igazak-e Jézus szavai
az örök életről. Legyen a családban ilyenkor valaki, akinek eszébe jut a
földbe hulló mag sorsa, amely csak akkor hoz új termést, ha látszólag
elpusztul, belehal, odaadja addigi életét. Szeretteink halála csak innét
nézve veszteség, onnét az új élet gazdagsága. Legyen bátorságunk
Krisztus ígéretére hivatkozni, hogy aki benne hisz, nem hal meg örökké.
Egymás apostolai legyünk akkor is, amikor látszólag hallgat az Isten,
látszólag távol van, de valójában soha nincs olyan közel hozzánk, mint a
fájdalomban, amikor soha nem tapasztalható új titkokat tár föl
hallgatásában.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
XV. Jézus harmadnapra feltámad
Föltámadt Jézus, te a világ
kiszolgáltatottsága elől a család védő menedékébe jöttél e földre.
Erősítsd meg a mi családjainkat is, hogy menedékei legyenek tagjaiknak,
és otthonos legyél bennük te magad is. Add, hogy a család védelmében meg
tudjunk küzdeni a világ rossz hatásaival, legyen erőnk a kereszt
hordozására. Taníts meg, velünk élő Jézusunk, otthonainkat megbecsülni, a
családi összetartást, a szeretet és tisztelet erényét növelni, a
családi értékeket megőrizni. A szülők Szent József és a Boldogságos Szűz
Mária példáját követve szeressék egymást és gyermekeiket, de mindenek
előtt téged, mennyei Atyánk. A gyermekek az Úr Jézus őszinte, valóságos
gyermeki lelkületéből tanuljanak igazi engedelmességet szüleik és
mennyei Atyánk iránt. Most különösen azokért ajánljuk fel
keresztutunkat, aki családunkban a legnehezebb keresztet hordozza (rövid
csendben mondjuk el, ki az). Fogadd el egyházközségeink minden
családjáért ezt a keresztutat. Amen.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
VIDEÓ
